Névadónk

Bugát Pál

1793. április 12-én született Gyöngyösön. A gyöngyösi ferences gimnáziumban tanul, majd Egerben tanul bölcsészetet. 1811-től a budapesti egyetemen folytat orvosi tanulmányokat. 1816-ban végez, két év múlva doktorál. Az egyetemen belgyógyászati asszisztensi állást nyer, később szemészmesterként dolgozik. Mivel származása alacsony, több pályázata sikertelen. Nem kap képességeinek megfelelő állást. Két- három év keresgélés után a pesti egyetem sebészeti tanszékét nyeri el. Abban az időben ezt nem tartották nagyra, ő sem örül neki igazán. Széles körű oktatómunkát végzett, és nagyon intenzíven vett részt kora tudományos életében.
Az 1848-as forradalomba teljes lelkesedéssel vetette magát. Az első felelős magyar kormány Magyarország protomedikusává, főorvosává nevezte ki. A forradalom mellett az utolsó napig kitartott, ezért bujkálnia kellett. A szabadságharc idején végzett tevékenységéért állásával és nyugdíjával fizetett.
Kegyelmet kapott, és visszatért a tudományos életbe. Cikkeket írt, folytatta nyelvújító tevékenységét, tudományos folyóiratok szerkesztésében vett részt. A Természettudományi Társulat elnöki tisztét is betöltötte még.
1865. július 9-én halt meg.

Tudományos tevékenysége:

1818-ban benyújtott doktori értekezését az agyvelőgyulladás témakörében készítette. Az egyetemen végzett oktatómunkája közben kezdett az orvosi nyelv megújításával foglalkozni. Bonctudományi szójegyzéket szerkeszt, lefordítja Hempel Adolf Fridrik könyvét. "Az egészséges emberi test boncztudományának alapvonatjai" címmel.
Magyar nyelven kezd előadni, elsőként az egyetemen. Ehhez szakmai szavakra, magyar orvosi nyelvre van szüksége. Ilyen nincs, hát nekiáll megcsinálni. Kapcsolatba kerül a nyelvújításban résztvevő humán értelmiséggel. Példáját több professzortársa követi. Lefordítja Hahnemann "Organon" című művét, ezzel megismertetve itthon a hasonszenvi gyógymódot.
Megjelenteti "Közönséges kórtudomány", és 'Éptan' című könyvét. Részt vesz az 1831-es kolerajárvány leküzdésében. Több további fordítása mellett "Orvosi szókönyv"-et jelentet meg. Flór Ferenccel együtt 1837-ben adja ki "Kisded sebészi eszköztár" és "A nevezetesebb sebészi véres műtétek" című könyvét. Szintén Flórral együtt szerkeszti a "Magyarországi orvosrend névsorá"-t.
1843-ban 40 000 szót tartalmazó "Természettudományi Szóhalmaz"-t ad ki. Autodidakta nyelvészként foglalkozott a finn-magyar nyelvrokonság eszméjével is. Széleskörű érdeklődését bizonyítja, hogy vadászati, erdészeti növény- és állattani műszótárt állított össze. Élete végén már sok bírálat érte, nyelvújító tevékenysége sem volt már sikeres, túlzásokba esett. Néhány példa az általa alkotott sikeres szavak közül:

Ideg, agy, izom, műtét, láz, genny.

Társadalmi tevékenysége:

1831-ben megalapítja az "Orvosi Tár" című folyóiratot, amit neves kollégáival együtt szerkeszt, és többszöri megszakítás után mindig újraindít. 1841-ben javasolja a Természettudományi Társulat megalakítását. A Társulat változó neveken ugyan, de a mai napig fennáll. A társulatnak Bugát volt az első elnöke. A későbbi munkában főtitkárként vesz részt, majd élete vége felé újra elnökké választják.

Fenti rövid életrajz csak szegényes képet nyújt Bugát sokoldalú működéséről. Jóval gazdagabb életművet hagyott maga után, de ennek részletes ismertetése egy köny tárgya lenne. Sok kudarc is érte élete folyamán, de mindig újrakezdte, és mindig hazája és a tudomány érdekében dolgozott.

Élete példa lehet az egészségügyi szolgálatot választó fiatalok számára.

Bugát Pál mellszobra az intézmény előterében